Idéézet(:

"Túl a sok-sok álmon,
Lázadó, könyörtelen harcon,
Sorsom tisztán látom:
Amíg létezem, a magam útját járom."

HOGY MEGÉRTSD...

HOGY MEGÉRTSD , mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc,kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted és emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A tegnap történelem.

Őrült vagyok, de hidd el, őrültnek lenni jó^^:) (saját)

Jó, ha az ember mindig tud mosolyogni, még akkor is, ha legbelül nagyon fáj. Erősnek kell lenni!
Mindig is bolond kis csajszi akartam lenni, aki állandóan nevet, mindig hülyéskedik, soha nem szomorkodik. Persze, néha kell tudni komolynak lenni, de amíg fiatal vagyok élvezni akarom az életet! Próbálok ilyenné válni. Mindig jókedvűnek lenni. Ha elhiszem, hogy olyan vagyok, akkor tényleg azzá válhatok, és akkor sokkal jobb életem lenne. Próbálok nem szomorkodni, mosolyogni, szebbé tenni a körülöttem élők napját. Mások agyára menni (persze, csak jó értelemben) , hülyéskedni...
Mert csak egyszer élünk! :)

* bennem van most is , csak már nem úgy , mint anno , én nem vagyok depressziós , csak ismerős a padló .

Sziasztok! Sajnálom, hogy így elhanyagoltam ezt a blogot. Ígérem, hogy megpróbálok megint foglalkozni vele! Köszi a megértést :)

Írjatook ;)

Úgy döntöttem csinálok egy facebook profilt. Álnéven vagyok fent, bejelölhettek és ha akartok beszélgethettek velem! ;)
http://www.facebook.com/profile.php?id=100004566691047

....

Sziasztok. Nem voltam ezen a héten, mert nem voltam otthon. Viszon, olyan élményekben volt részem, amik felejthetetlenek, de nem részletezem. Viszont, történt valami, amit magam sem tudok megmondani, hogy mi. 

Na szóval Van egy srác, akivel egész héten együtt voltam, nagyon sokat hülyéskedtnk, szinte mindig együtt voltunk, de vége a hétnek, és mostmár kevesebben fogogm látni, és kituggya mikor fogok vele megint beszélni. Nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e, vagy nem. Már régtől ismerem, de ennyire még soha nem fogott meg. Nemértem, szomorú vagyok, és nem tudom eldönteni, hogy ez szerelem vagy nem. Én úgy gondolom, hogy csak nagyon jó haverok vagyunk, szeretek vele lenni. Aki tud ehez valamit fűzni, kérlek írjon vagy kommentet, vagy az e-mailomra: barbii03@gmail.hu köszi :)

Csodaszép :3